Öregdiákok

Pázmány Kártya igénylés

Pázmány Kártya igényléséhez kattintson a képre!

Pázmány kártya

Egyetemünk által bevezetett Pázmány Kártyaprogram keretében minden je­len­legi és egykori hallgatónk, valamint ok­ta­tó, nem ok­ta­tó mun­ka­tár­sunk jo­go­sult kártyaigénylésre, mely té­rí­tés­men­te­sen igényel­hető.

A Pázmány Kártyatulajdonosok szá­má­ra le­he­tő­ség nyílik a Pázmány Kártya­partnerek által kínált kedvezmények igénybevételére.

Bővebb információ: Pázmány Kártya

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális alap társfinanszírozásával valósul meg.

Pro Scientia – a Tudományért. Interjú Dömötörfy Borbála Pro Scientia díjas PhD hallgatónkkal és konzulenseivel

Szatmári Ádám | 2011. november 14. | JÁK | öregdiákok

 

Az OTDT által 1989-ben alapított Pro Scientia Aranyérmet kétévente negyven-ötven magyar fiatal kutató kapja meg. Egyetemünkön Bori az első női kitűntetett, korábban Techet Péter (2009), Navratyil Zoltán (2007), Bónis Zoltán (2003) és Landi Balázs (2001) részesült ebben az  elismerésben. Vele és két konzulensével, Raffai Katalin Tanárnővel és Szilágyi Pál Tanár Úrral beszélgettem, hiszen egy jó konzulens – vagyis kettő – nélkülözhetetlen, mint ahogy ezt is díjazták idén a Mestertanár Aranyéremmel, melyet Hajas Barnabás és Lábady Tamás Tanár Urak kaptak meg.
 
Mi is az a Pro Scientia díj?
 
SZ.P.: A Pro Scientia díjat nagyon kevesen kapják meg, eddig összesen 519-en rendelkeznek ezzel az éremmel. Elsősorban azok közül kerülnek ki az aranyérmesek, akik első helyezettek lettek OTDK-n és intézményük nevezte őket e díjra.
D.B.: Maga a kifejezés szó szerint annyit jelent, hogy a tudományért.
 
Idén Pécsett került megrendezésre a jubileumi XXX. OTDK, ahol Bori két dolgozattal is indult. Mik voltak ezek?
 
D.B.: Az első címe „A versenypolitika és versenyszabályozás kihívásai gazdasági válság idején”.
 
Ez igen aktuális…
 
D.B.: Aktuális, csak nehéz volt egy TDK dolgozat terjedelmében, 100.000 karakterben összefoglalni. A másik címe pedig a „Versenyjog és választottbíráskodás az Európai Unióban”. Szerintem ez lett az első helyezett dolgozat (bár ezt konkrétan nem mondták meg).
 
Utóbbi dolgozat kapta meg akkor a Pro Scientia díjat is?
 
D.B.: Igen, ez volt az alapja. Nehéz feladat volt, amikor belevágtam még nem voltam tisztában azzal, hogy tulajdonképpen milyen lesz. Nagyon komplikált volt összerakni, mert a versenyjog és a nemzetközi magánjog terminológiája egészen más. Komoly kérdések merültek föl a munka során. Például, hogy a versenyjogban a magánjogi igényérvényesítés Európában kevéssé elterjedt jelenleg, és az sem szokványos, hogy az állami bíróságok előtt érvényesítsék ilyen jellegű igényeiket magánszemélyek. Tehát arról van itt szó, hogy egy kevéssé elterjedt jogintézményt egy még kevésbé elterjedt formában alkalmazzanak, azaz a választott bíróságok előtt érvényesítsék versenyjogi jogsértésből származó igényeiket. Erre a magyar szabályozás értelmében is van lehetőség, ha a felek legalább egyike gazdasági tevékenységgel üzletszerűen foglalkozó személy. A dolgozatomban azzal foglalkozom, hogy ezzel kapcsolatosan milyen lehetséges problémák merülnek fel, mi a választottbíróságok lehetséges szerepe, ugyanis Európában a közjogi igényérvényesítés még mindig jobban dominál. Konklúzióm, hogy a versenyjog és a választottbíráskodásra vonatkozó szabályok között nemhogy ellentétnek nem szabad feszülnie, de még hasznos is a kooperáció.
 
Nemzetközi magánjog… A Tanárnő hogy látta a közös munkát?
 
R.K.: Nagyon érdekes, új helyzettel szembesültem. A téma, amit Bori feldolgozott, tulajdonképpen egy határterület. Egy új mezsgye, mely a jogágak közötti átjárást biztosítja, a közjog és a magánjog közötti határok feloldását segíti elő. A jól elkülöníthető jogágak rendszere egy elméleti modell, amely elsősorban a kontinentális jogi gondolkodás sajátossága, csakhogy a tények erről nem vesznek tudomást, és a gyakorlati életben egyre többször kerülhet sor a határok lazítására. Úgy vélem, hogy ez a tendencia a jövőben folytatódni, sőt erősödni fog, és ez következik az Európai Bíróság joggyakorlatából is. Bori mindvégig nagyon szorgalmas és aktív volt, esetében inkább együttműködésről beszélnék, mint konzulenciáról. Önálló forráskutatást végzett, mindig konkrét kérdésekkel, felvetésekkel keresett meg és ez vitte előre a dolgozatot. Különösen nagy kihívás volt a jogi fogalmak összeegyeztetése, mely a versenyjogban és a nemzetközi magánjogban alapvetően tér el egymástól.
 
És a Tanár Úr szemszögéből hogy lehetett Borival együttműködni?
 
SZ.P.: Jól, értelemszerűen. A versenyjog előnye, hogy minél jobban elmélyed benne a hallgató, annál izgalmasabbnak találja. Bori ebből a szempontból nagyon szorgalmas volt, mert két dolgozattal is indult. Nem hiába maradt PhD hallgató nálunk, úgy látszik megtetszett neki ez a terület.
 
Fiatal jogterületről beszélünk. A versenyjogé a jövő?
 
D.B.: Már a jelen is. Különben nem foglalkoznék vele.
SZ.P.: El kell különíteni egymástól a magyar versenyjogot az európai fejlődésétől. A nyolcvanas években volt már versenytörvényünk (az 1900-as évek elejéről most nem beszélve), de az első igazán modern, minden tekintetből európai szintű versenytörvény 1990-ben született meg. Lényegében amióta kikiáltották a köztársaságot, azóta van versenytörvényünk is. Húsz év valóban fiatal egy jogterület szempontjából, de tegyük hozzá, hogy európai vagy globális szinten már korábban kialakult a modern versenyjog, antitröszt jog. Például az Egyesült Államokban 1890-ben, Európában 1951-ben vagy 1957-ben (attól függ, hogy az ESZAK vagy EGK szabályokat vesszük alapul ehhez). Tulajdonképpen előbb volt már, mint például az önálló fogyasztóvédelemi vagy környezetvédelemi jog.
 
Milyen más területek lehetnek, amelyeket szintén kettős szemszögből lehet vizsgálni?
 
R.K.: Hirtelen nem tudok e két jogág metszetébe tartozó másik témát mondani, de például a nemzetközi magánjog és a munkajog szintén remekül összekapcsolható. A kiküldetési irányelv, vagyis a 96/71/EK irányelv a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetéséről és Róma I. rendelet munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseinek összehangolása izgalmas feladat lehet, vagy a csoportos igényérvényesítés nemzetközi magánjogi vonatkozásainak feltárása is még várat magára. Szintén izgalmas kérdés az alapjogok és az emberi jogok egyre erőteljesebb érvényesülése a nemzetközi magánjogi jogviszonyokban. Tudomásul kell venni, hogy a klasszikus értelemben vett nemzetközi magánjog lassan átalakul.
 
Számítottatok-e erre a díjra? Vagy meglepett benneteket?
 
D.B.: Engem igen. Nem is voltam tájékoztatva előre. Pogácsás Anett Tanárnőtől, majd az OTDT-től is kaptunk egy tájékoztatót, hogy nevezhetek.
R.K.: Én, személy szerint nagyon reménykedtem benne. Egyrészt azért, mert a feldolgozott téma újszerűsége, a felhasznált jogirodalom mennyisége másrészt azért, mert a dolgozat tudományos igényessége messze meghaladta az ilyenkor szokásos mércét. 
SZ.P.: Ahol erős a verseny, ott nem lehet számítani arra, hogy megkapja-e valaki vagy sem. Itt az is kiváló, aki megkapja, de az is, aki végül nem. Abban reménykedtem, hogy Bori megkapja, mert komoly munka van a teljesítmény mögött és én hiszek abban, hogy a befektetett munkának meg lesz a gyümölcse.
 
Mikor kezdted a győztes munkát kidolgozni?
 
D.B.: 2010 tavaszán, április-május fele kezdtem el dolgozni vele, előtte a másikkal foglalkoztam.
SZ.P.: Az ilyen jellegű szakmai munkának minél korábban érdemes nekiállni. Bori már régen demonstrátor volt az akkori Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken és indult komoly megmérettetéseken, például a Gazdasági Verseny Hivatal hirdette versenyeken. Ahol volt verseny, oda benevezett. Ez olyan tapasztalatot ad az embernek, amit később föl tud használni az OTDK dolgozatánál.
 
Tehát már voltak komoly tapasztalataid és még ezek után kellett majd 1 évet dolgozni, hogy ilyen szép eredményt érjél el.
 
SZ.P.: Ugye az ember mehet nagyon biztosra meg kevésbé biztosra, nyilván minél többet dolgozik annál nagyobb az esélye a sikerre.
D.B.: A nyertes dolgozat abszolút egy feldolgozatlan téma. Gyakorlatilag magyar nyelvű irodalma egyáltalán nem volt.
SZ. P.: Olyannyira, hogy Borit fel is kérték hallgató korában, hogy a választottbíróságon tartson előadást.
 
Mik a jövőbeni céljaid rövid és hosszú távon?
 
D.B.: PhD hallgató vagyok, szeretném először tanulmányaimat befejezni. A taktikám mindig az, hogy nem csinálok hosszú távú terveket. Ez eddig soha nem hagyott cserben.
 
Terveztek- e együttműködést a jövőben?
 
SZ.P.: Napi szinten dolgozunk együtt Borival. Természetesen. A legszebb, amikor túlnövik az embert eredmények tekintetében. Csak így tovább!
 
 
Szatmári Ádám

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első!