A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális alap társfinanszírozásával valósul meg.

Medgyesy-Schmikli Norbert - Interjú a Történettudományi Intézet oktatójával, öregdiákunkkal

Admin | 2014. január 7. | BTK | öregdiákok

Medgyesy S. Norbert 1995- ben kezdte meg tanulmányait a Pázmány Bölcsészkarán, majd diplomái megszerzése után az egyetem oktatója lett, jelenleg az Új és Legújabbkori Történeti Tanszék adjunktusa. Több tucat volt hallgatónk építi tudományos karrierjét Piliscsabán, Medgyesy tanár úr talán a legaktívabb közöttük, énekkart és színjátszó kört szervez, mindig rohan valahová, de lelkesedésével mindig felrázza kollégáit és hallgatóit is. Igazán érdekes és izgalmas egyéniség.

  Hol nőttél fel? Milyen gyermekkorod volt? Miért a Pázmányt választottad?

Győrött születtem 1977-ben, e város Sziget nevű részében nőttem fel, amelynek Szent

Rókus-templomában, ha otthon vagyok, máig szívesen segítek az énektanításban. Anyai Dédanyám előénekesként szolgálta faluja, a rábaközi Jobaháza életét; anyai Nagyapám pedig szabómester volt Győrött. Atyai őseim a vasi Balozsamedgyesen éltek, egyik közülük alhadnagyként vett részt az 1809-es inszurrekcióban. Szüleim építészek. Édesanyám, Horváth Brigitta különösen kedveli a költészetet, a történelmet és szépen fest. Az általános iskolával párhuzamosan elvégeztem a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola zongora tanszakát Degovics Imréné növendékeként és 10 éves koromtól énekeltem a győri Székesegyház Jáki Teodóz vezette Palestrina Kórusának scholájában. Számomra mindkét zenei élmény életre szóló! A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségiztem 1995-ben. Ott másodévtől felolvasó, majd harmadikban és negyedikben előénekes voltam a diákmiséken, ahol magyar gregoriánt és himnikus népénekeket zengedeztünk egész esztendőn át. Gimnazista és egyetemista koromban igen sokat tanultam otthon a Kisalföld néprajz- és földrajztudósától, Timaff y Lászlótól. A Pázmányt katolikus volta miatt és azért választottam, mert a győri bencéseknél színvonalas, jó híre volt az akkor ifjú universitasnak.

 Egyetemi éveidről mondj pár szót, mikor határoztad el, hogy itt fogsz tanítani?

Történelem szakot végeztem a régi magyarországi irodalom és a mediévisztika specializációval együtt. Első éves korom óta szívügyem a régi magyar irodalom és a XVIII–XIX. század hazai története. Érdeklődésem miatt a színház- és drámatörténész Kilián István professzor úr elsős korom végén, 1996 májusában hívott meg speciális kollégiumára, amelynek témája a XVII–XVIII. századi magyarországi, iskolai színjátszás volt. E témában eredményes OTDK-dolgozatokat írtam, és ennek folyományaként kaptam meg az MTA Dísztermében, 1999. november 2-án – a Pázmány történetében elsőként – a Pro Scientia Aranyérmet. A Pázmány Bölcsészkar az év tavaszán a Kopits-ösztöndíjjal segítette munkámat. M. Kiss Sándor tanár úr vezetésével részt vehettem a PPKE BTK és a Történeti Hivatal XX. századi témákat kutató diákcsoportjában is 1998 és 2001 között. A tanítást mindig a hivatásomnak tartottam,de soha nem álmodtam róla, hogy felsőoktatásban taníthatok. A történelem államvizsgám napján, 2001. január 23-án mondta el M. Kiss Sándor tanár úr a megtiszteltetést, hogy február 1-jétől tanársegédi státusz vár rám az Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéken. Örömmel tanítom azóta a magyarországi politika-, eszme-, művelődés- és társadalomtörténet 1703–1849 közötti szakaszát, emellett a Történeti földrajz tárgy lett a szívem csücske. Az MA-képzésben a „Társadalom-, életmód-, művelődés- és eszmetörténet” szakirányon tanítok. Karunk Pedagógiai Intézetében 2003 és 2005 között tartottam iskolatörténeti speciális kollégiumot; a budapesti Zeneakadémián pedig 2007 óta tartok művelődéstörténeti évfolyam- előadásokat és speciális kollégiumot a Népzene Tanszéken.

Sikeresen elvégezted a doktori iskolát is. Miből írtad a disszertációdat?

A Történettudományi Doktori Iskola Újkori Eszmetörténeti Műhelyében 2006. október 20-án védtem meg dolgozatomat, amit a XVIII. századi, csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásairól, művelődés- és lelkiségtörténeti hátteréről írtam Kilián István professzor úr iskolájában. Még előtte, 1997 óta részt vehetek a csíksomlyói passiójátékok kritikai szövegkiadásában az MTA Régi Magyar Drámatörténeti Kutatócsoportjában. A 2000 oldalnyi kéziratban fennmaradt „Csíksomlyói Passiójáték” még nem eléggé ismert és értékelt műfaj a magyar művelődéstörténetben, pedig egyedülálló, sajátos értékeket hordoz, szerves egységet képez. Ezek a csíksomlyói ferences iskoladrámák a barokk korszak katolikus székely művelődésének csodás prizmáját adják; különleges, középkori gyökerű irodalmi, néprajzi és zenei értékeket hordoznak a hagyományos csíki néplelket is magukba olvasztva. Ebből a csodából jelent meg A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere című könyvem 2009-ben.

A tanításon és a kutatáson túl a hallgatói életet is felpezsdíted. Egyik legnagyobb sikerű kezdeményezésed a Boldog Özséb Színtársulat létrehozása volt, amely azóta is működik és igazán szép sikereket ért el. Hogy jött az ötlet, hogy színjátszó kört hozz létre? Milyen darabokat adott elő a BÖSZK?

Első tanítási évem végén, 2002 júniusában gondoltam arra, hogy legyen egy műhely, amelyik rendszeresen barokk iskoladrámákat állít színpadra, ugyanis hazánkban a XVII–XVIII. században a színjátszás világát nem az állandó kőszínházak és hivatásos társulatok jelentették, hanem az egyes felekezetek gimnáziumaiban sokszor heti rendszerességgel előadott, sokféle tematikájú színdarabok. A Boldog Özséb Színtársulatot 2002 júniusában szerveztem meg első tanítványaimból, a Bende Krisztián, Czuczor Gergely és Kovács Bálint (aki ma már szintén történelem szakunk és Történettudományi Doktori Iskolánk tanára) akkori történész hallgatók által szervezett Boldog Özséb Olvasókör és a vallásnéprajzi speciális kollégiumom tagjaiból. Elsőként az 1767-ből fennmaradt csíksomlyói passiójátékot mutattuk be Daragics Éva doktoranda évfolyamtársam rendezésében. Kis szünet után a rendezői és díszlettervezői munkát a szintén Pázmányos öregdiák, volt tanítványom, Godena Albert vette át. Az ő keze alól került ki az 1765-ből való, fergeteges farsangi Bakhus vígjáték 2006- ban, majd egy év múlva a Géza-Salamon és Szent László viadaláról szóló történeti iskoladráma Benyák Bernát tollából, 1772-ből. A 2008-as esztendőben egy olyan, 16 jelenetből álló Csíksomlyói Passiójátékot adtunk elő, amelyiket a legjellemzőbb, eredeti XVIII. századi szövegrészekből állítottam

össze. A társulat életének tán legnagyobb és legmeghatóbb élménye az volt, hogy ezt a misztériumjátékot 2009 nagyböjtjén hazavittük Csíksomlyóra, és a Kegytemplomban március 28-án este, 240–270 esztendő után elsőként megszólaltattuk! Soha nem felejthető érzés volt mindnyájunknak az a páratlan élmény, amikor a Csíksomlyói Ferences Kolostorban – Márk József atya, a könyvtár őre jósága folytán – minden szereplő elolvashatta a saját szerepét az eredeti, XVIII. századi drámakéziratokban, és ugyanazt aznap este szöveghűséggel, hiteles átéléssel, a saját bölcsőjében élővé tette! Az ősi Mária-kegyhelyről lelkületében már egy sokkal emelkedettebb, összeforrottabb, igazi BÖSZK tért vissza Piliscsabára. A 2009-es esztendőben a magyar nemesi felkelés és a győri csata 200. évfordulójára újítottuk fel Kisfaludy Sándornak A lelkes magyar leány című, szintén nagy sikerű zenés történeti játékát. A PPKE 375 éves ünnepségén a Rektori Hivatalban egy 1777-ből való Nagyszombati Deákdalt keltettünk életre tavaly októberben, idén pedig a Garabontzás László (Vác, 1775) című komédiával nevettettük meg nézőinket. Emellett két történeti (kantai és podolini) és egy népi (perenyei) betlehemest is színre vittünk. A Zalaegerszegtől Csíksomlyóig megtartott 41 fellépésünk örömben és bajban valóban összetartó és vidám csapattá kovácsolt minket; a „BÖSZK-családdá” olvasztotta össze azt a közel 100 Pázmányos nappalis és doktorandusz diákot, aki eddig e színjátszó körben eddig tevékenykedett. Mindannyiunk jelentős közös élményekkel gazdagodott, hiszen sokat kapunk egymástól emberségben és szellemiekben egyaránt. A színkört a maga adomáival saját dal- ésszókészlet jellemzi, amelyek egy-egy utunkhoz, darabunkhoz, színjátszó vagy énekes társunkhoz kötődnek. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneakadémia Népzene Tanszékének énekes és hangszeres növendékei 2008 decembere óta emelik előadásaink fényét Vakler Anna énekművész, etnográfus vezetésével. A Kommunikáció és Média Intézet és a PPKE BTK HÖT ETV munkatársaival audiovizuális egyetemi jegyzetként, kísérőfüzetekkel ellátott, 7 lemezből álló DVD-sorozatunk jelent meg Régi Magyar Színpad címmel, amelynek 2010. december 16-án volt az ünnepélyes bemutatója az MTA Irodalomtudományi Intézetében. A kari jegyzetboltban már kaphatók a lemezek, kiadásukhoz köszönjük a HÖT anyagi támogatását! Nem tudok arról, hogy a kolozsvári THÉ (Thália Helyi Élete)-csoport mellett lenne a magyar nyelvterületen még egy színjátszó kör, amelyik eredeti nyelvezettel és cselekményhű jelmezben rendszeresen játszana elfeledett, de annál értékesebb, az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán felbukkant barokk iskoladrámákat.

 

A színjátszáson kívül milyen más tevékenységgel igyekszel felrázni hallgatóinkat?

Szívügyem az értékes, az isteni liturgia mélységéhez méltó egyházzene és a gazdag magyar népének-hagyomány ápolása. Ezért a Kájoni János Scholában a magyarországi gregorián énekkincs néhány gyöngyszemét énekeljük a legértékesebb, XVI–XVII. századi himnikus népénekekkel kiegészítve. Kodály Zoltán tanítása nyomán mindig a népi gyűjtések során előkerült dallamváltozatokat énekeljük. Szent László királyunk tiszteletére 2008. június 28-án énekeltünk a győri Bazilikában egy közel 2 órás premier-hangversenyt olyan, XVI–XIX. századi Szent László-énekekből, amelyek az elmúlt néhány év kutatómunkája során láttak napvilágot. A BÖSZK tevékenységéhez hasonlóan ismét sok évszázad elfeledett hangja szólalt meg újra a Szent László-herma jelenlétében. Ugyanezt tettük néhány Szent Erzsébet-énekkel Csíksomlyón, a Kegytemplomban tartott egyházzenei áhítatunkon, 2007. november 17-én. Néhány lelkes történész hallgatónk a Zeneakadémista növendékekkel együtt énekelt 2011-ben a vasi Perenye község Ecclesia Agathae. A 250 esztendős perenyei templom tanulmánykötete és népének-hanglemezei című könyv és közel 10 órás, helyi gyűjtésemből Németh István népzenegyűjtő, az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívuma munkatársa technikai szerkesztésében készült népének CD-ROM kiadvány. Nagy erőt és biztatást jelent számomra, hogy Pázmányos történész hallgatók e lemez hallatára szép és méltó festményeket készítettek Perenyéről és védőszentjéről, Ágotáról. Vakler Anna népi ének szakos növendékei diploma- és más hangversenyeiken, a családi körtől kezdve a Nádor Termen át az Országházig szólaltatják meg falum és benne Annus néni népének kincsét. Az első évfolyamosok tananyagként ismerkednek vele. Ezekben a hetekben, 2012 tavaszán készül a Szent László-lemez a Zeneakadémián, amelyen Pázmányos történész hallgatók is énekelnek!

A perenyei, évenkénti, fogadalmi Szent Vidzarándoklaton újratanítjuk az ősi énekeket értékes dallamaikkal és szövegeikkel.

 

Miben más szerinted a Pázmány BTK? Mi az, amiben alapvetően különbözünk más bölcsészkaroktól?

A fent már említett, az egyes szakokra jellemző családiasságot nagy értéknek tartom, amit feltétlenül ápolnunk kell. Nagyon jó, hogy sok öregdiák dolgozik közöttünk, több közös, régi szép élménnyel. Ezáltal lett és lehet továbbra is külön kis „városállam”- otthonunk a piliscsabai Campus. Az egyetem katolikus jellegéből adódóan itt természetes és magától értetődő lehet az országunkat megtartó keresztény értékrend és az egészségesen konzervatív szemlélet képviselete a tanítás keretein belül. Gondolok itt a család fontosságára, alapvető hittani ismeretekre, egy Roráte-mise vagy nagyböjti keresztút nagy nyilvánosság előtt való megtartására. Vagy például a történelemoktatásban arra, hogy szisztematikusan és adatolva összefüggéseiben hangsúlyozzuk, hogy a katolikus és tágabban a keresztény kultúra mit adott nemzetünknek és egész Európának. A Történeti földrajz kurzusomon, pl. emiatt tanítom meg Bálint Sándor nyomán a Kárpát-medence lelki védelmi vonalait, a Mária-kegyhelyek és a törökellenes harcok kapcsolatát, vagy a magyar és nem magyar anyanyelvű népcsoportjaink történetét és néprajzi vázlatát. Nagy szükség van erre mai, egyre gyökértelenebb világunkban. A diákoknak meg kell éreznie egy-egy történelmi esemény ismertetéséből és értelmezéséből, továbbá egy vers, egy népdal (!) vagy egy korszak-legenda előadásából, sőt, egy historikus jelentőségű festmény felmutatásából, hogy mekkora ereje van a tiszta

forrásból táplálkozó hagyománynak nemcsak a nemzet, hanem az ember saját, egyéni

életében is. Kapaszkodókat kell adnunk a növendékeinknek egy életre! Ritka és megható sajátsága Karunknak az a legtöbbször emberfeletti munka, amit Szűcs Balázs egyetemi lelkész vezetésével soktucatnyian végeznek: határainkon belüli és túli árva gyermekek rendszeres gondozása kirándulás, oktatás és nyári táboroztatás keretében.

Nagy előnyt jelent Piliscsabán a mindig friss levegő, a természetes és nyugtató csend a madárcsicsergéssel, amely az erdő közelségéből adódik.

Ki volt Rád a legnagyobb hatással az egyetemi évek alatt? Milyen viszonyod volt a tanáraiddal?

Nagyon nehéz ere a kérdésre választ adni, hiszen majdnem minden tanáromtól kaptam olyan értékeket, amiket magammal vihetek az életben. A rám hatást gyakorló emberek viszont nemcsak az egyetemhez köthetők. Szakmai és emberi szempontból hadd említsem meg mindenek előtt szeretett mestertanáromat, Kilián István színház- és drámatörténészt. Előadásaiért és szemléletmódjáért pedig Madas Editnek, M. Kiss Sándornak, Hargittay Emilnek és Őze Sándornak tartozom köszönettel. Ugyan nem tanított itt, de nélkülözhetetlen jó tanácsokat kapok Erdélyi Zsuzsanna néprajztudóstól. A népéneklés művészetét, hagyományaink tisztaságát élőben Bejczi Józsefné Hittaller Anna perenyei előénekestől igyekszem megtanulni, felejthetetlenek a 18. esztendeje tartó énekgyűjtések órái, mintegy 400 dallam (sokszázéves gyökerekkel) és a hozzájuk kötődő lelkiség megörökítésével.

 

Mesélj jövőbeli terveidről!

A magyarországi, barokk kori iskoladráma- színlapok felkutatásán és rendszerezésén dolgozom, amelyből adattárat és facsimile kiadást szeretnék készíteni. Ehhez 2010 szeptembere óta az MTA Bolyai ösztöndíj ad segítséget. Emellett egy Szent László-énekeskönyvön és lemezen dolgozom jelenleg: a Lovagkirály tiszteletére íródott legértékesebb énekeket szeretném megörökíteni és újra közkinccsé tenni. A BÖSZK-kel most kezdjük az új színdarab tanulását: Simai Kristófnak Gyapai Márton, feleség-féltő gyáva lélek (Buda, 1792) című Molière-átiratával szeretnénk megnevettetni közönségünket. A fent említett Ecclesia Agathae-tanulmánykötetben és hanglemezeken a perenyei népi gyűjtéseimnek szakrális része látott napvilágot. Szeretném megjelentetni legkedvesebb Falum világi népdalait és népszokásait is!

 

Ha tanácsot adhatnál a mai Pázmányosoknak, akkor mit tanácsolnál, mit tegyenek meg

mindenképpen?

Találják meg a rendszeres és következetes munka és a tartalmas, ugyanakkor önfeledt szórakozás egyensúlyát! Minél előbb találjanak rá legkedvesebb témakörükre, kezdjék el azt szenvedélyesen kutatni vagy művelni, és kiránduljanak sokat a közeli hegyekben!

 

Mit vársz el a Pázmány Bölcsész-Alumnitól? Mit fogadnál szívesen az egyetemtől? Szerintedmire lenne szükség, milyen témákban tartanád a kapcsolatot velünk?

Nehéz munka, de próbálják összefogni az itt végzett hallgatókat. Ennek lehetne egy lelki és egy gyakorlati oldala: egyrészt körlevelekkel meg lehetne őket hívni legfontosabb ünnepségeinkre, színi előadásokra, erősítve az összetartást és a Pázmányos öntudatot. Gyakorlati megoldásként nagy segítség lenne a mai körülmények között, ha munkahely-közvetítő listákat hívnának életre: öregdiákjaink segítsék a jelenleg diplomázóinkat, hogy idehaza és megfelelő munkahelyre kerülhessenek, ezáltal ne menjenek el külföldre!