A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális alap társfinanszírozásával valósul meg.

Margitay-Becht Beáta - "Az idetartozás mindig nagy érzelmi töltetet adott"

Admin | 2013. december 3. | JÁK | öregdiákok

2003-ban végzett a JÁK-on jogászként, majd Európa-jogi szakjogászként. Jelenleg a Külügyminisztérium EU Elnökségi és Koordinációs Főosztályának vezetője. 2004-ben, Magyarország uniós csatlakozása előtt kezdett el dolgozni az Országgyűlés Európai ügyek bizottságában, ami az Országgyűlés és a Kormány közötti strukturált párbeszédet hozta létre a tekintetben, hogy az európai uniós jogszabályok brüsszeli tárgyalása során a Kormány az Orsszággyűléssel előzetesen egyeztetett álláspontot képviseljen, ezáltal bevonva a magyar jogalkotót az uniós döntéshozatali eljárásba. Külügyminisztériumi tisztviselőként részt vett az EU magyar elnökségének előkészítésében és levezénylésében. A beszélgetés az alumni kiadványban jelent meg.

Újfajta jogász generációt!

Margitay-Becht Beáta a Külügyminisztérium EU Elnökségi és Koordinációs Főosztályának

vezetője, egyetemünk öregdiákja. Egy generáció lelkesedéséről, az oxfordi tapasztalatokról

és a gödöllői kastély festéstől nehezen száradó faláról beszélgettünk.

 

2003-ban szereztél diplomát az Egyetemen. Ma már legendák keringenek az indulás

nehéz, de szép éveiről. Ebből diákként mit éltél meg?

 

Valóban, emlékeimben nekem is így él. Fontos volt az a lendület és elhatározás, amit

Zlinszky János, Péteri Zoltán, Békési profeszszor urak és mások testesítettek meg. Az az

igény, hogy létrehozzanak az eddigiektől teljesen különböző jogászképzést, egy új jogászi

etikán alapulva. Az első pár évfolyam nagyon elkötelezett volt abban, hogy ezt az utat együtt

járjuk és mutassuk. Ennek érdekében azt is vállaltuk, hogy a többi egyetemekéhez képest

kétszer akkora tanrendünk volt a számos különleges tárgy miatt.

 

Ez az új jogászi szemlélet valóban igény volt vagy egy lehetőség a rendszerváltozás

utáni kiengedéshez?

 

Igény volt, sőt, még most is az, egyben egy lehetőség és kellő feladat a Pázmánynak, hogy

olyan szellemiséget produkáljon, ami ritka az országban. Nagyon sok jogi kar van ma idehaza, de a mennyiség helyett a minőségre volna szükség. Ehhez jó alap egy másfajta szellemiség. Hivatástudattal bíró, a szakmájukhoz mélyen értő szakembereket kell képezni, akik speciális tudásukat nemcsak a mindennapi megélhetésük biztosítására, hanem az embereknek való segítségnyújtásra, vagy hazájuk szolgálatára kívánják fordítani.

 

Hamar elkezdted az Európa jogi szakjogász képzést, és a diploma után rögtön belekezdtél a PhD-ba is. Tudatos tervezést látok...

 

Szerettem volna az egyetemen maradni, nagyon szerettem a szellemiségét. Már másodéves

koromtól demonstrátorkodtam a Római Jogi Tanszéken. A római jog színtiszta szerelem volt. Aztán később jött más, ez lett az Európai Unió joga. Negyedévtől már két tanszéken is dolgoztam. Az ország még a csatlakozás előtt állt, az egyetemek is ekkor kezdték felfedezni

az EU joga oktatásának lehetőségét, így ez egy izgalmas időszak volt. A diploma után nem szerettem volna abbahagyni a tanulást, ezért doktori tanulmányokba kezdtem. Innen szakítottak ki, amikor megkeresést kaptam az Országgyűléstől, ahol az Európai ügyek bizottságában a 2004-es uniós csatlakozásunk apropóján éppen felállításra kerülő egyeztetési

eljárás munkájában vettem részt. Ez az Országgyűlés és a Kormány közötti strukturált párbeszédet hozza létre a tekintetben, hogy az európai uniós jogszabályok brüsszeli tárgyalása

során a Kormány az Országgyűléssel előzetesen egyeztetett álláspontot képviseljen,

ezáltal bevonva a magyar jogalkotót az uniós döntéshozatali eljárásba.

Ezután egy évet Oxfordban tanultál.

 

Igen, 2007-2008 között, mert úgy láttam, ez volt az utolsó lehetőség, hogy a munkát

teljesen hátrahagyva tudjak csak a tanulásra és a tudományra koncentrálni. Összehasonlító

alkotmányjogot és az Európai Unió jogát tanultam egy egyéves mesterképzésen.

 

Nem fordult meg a fejedben, hogy kint maradsz?

 

Egész életemre nem akartam kint maradni, de azon sokat gondolkodtam, hogy az előre

tervezett “magister iuris” fokozat után még folytassam oxfordi tanulmányaimat és esetleg

ott fejezzem be a PhD-mat. De bennem volt az a vágy is, hogy részt vegyek Magyarország

első EU elnökségének munkájában, ami egy vissza nem térő alkalomnak ígérkezett. Így

beadtam a jelentkezésemet a Külügyminisztériumba is, illetve az oxfordi dokotori iskolába

is: magasabb döntéshozókra bízva a sorsomat. Végül felvettek mindkét helyre, ami okozott

pár nagyon nehéz percet a saját döntésem meghozatalában; de ennyi elég is volt ahhoz, hogy

belássam, nekem most itthon van feladatom. Így hamarosan megkezdtem a munkát a Külügyminisztérium EU Elnökségi, Koordinációs és Jogi Főosztályán.

 

Ennek a főosztálynak azóta a vezetője lettél, így sok munkád volt az elnökségi félévben.

Hogyan élted meg ezt a feladatot emberileg?

 

A magyar elnökséget megelőző 3 hónap, a felkészülés ideje jelentette a legnagyobb leterheltséget. Ebben az előkészületi időszakban kellett felkészíteni a feladatra a frissen hivatalba lépett Kormányt, kitalálni, megírni és elfogadtatni az Unió féléves elnökségi

programját; illetve a több mint 250 hazai informális elnökségi rendezvény logisztikai és

szervezési hátterét átlátni. Sok mindenre az utolsó pillanatban került sor; a gödöllői kastély

falai karácsonykor még száradtak... De ezt minden tagállam megéli a sokadik elnökség

során is, hiszen nagyon gyorsan változnak a feladatok, ahogy az egész EU jogszabály- és

intézményrendszere is. Most konzultáltunk az írekkel, akik azt mondták, az előző elnökségük

ma már történelem. Az elnökségi stábban hatalmas volt az izgalom, hiszen sokszor

teljesen önállóan kellett határozni, anélkül, hogy lett volna pontos elképzelésünk arról,

pontosan mi is fog történni, ha felgördül a függöny elnökségünk első napján. Aztán eljött a rettegett és várva várt 2011 január 1-je, és hirtelen minden magától értetődően működni

kezdett. Ettől a pillanattól kezdve mellettünk állt a Tanács Főtitkársága – akik derekasan

kivették a részüket a munkából, és rengeteg információval elláttak minket. Az előkészítés lelkileg megterhelő időszaka hirtelen elmúlt, és egy nagy, izgalmas játék részeseivé váltunk,

ami ugyanakkor meghatározta azt is, milyen irányba menjen tovább az Európai Unió. Egy

szomorúságom így is akadt: ez az időszak teljesen kiszakított az egyetemi keretek közül,

ekkor már nem jutott idő a tanszéki munkára. De remélem, ez csak egy átmeneti szakasz,

hiszen a diákok visszajelzése alapján visszavárnak az egyetemre.

 

Többször kerestünk már az Egyetemről közreműködéssel, előadással, és mindig rögtön

elvállaltad. Ez tudatos döntés, hogy a példáddal a mai diákokat támogasd?

 

Inkább a szeretet vezérel. Az idetartozás mindig nagy érzelmi töltetet adott, és remélem,

hogy nemcsak mi, az első évfolyamok, hanem a maiak is így vannak ezzel, és úgy járnak a

Pázmány Péter Katolikus Egyetem falai közé, hogy büszkék is annak szellemiségére. Szeretném, ha a maiakban is meglenne az a bizonyítási vágy, hogy ők is meg szeretnének határozni egy ismét más, és új jogász generációt. Ennek a vágya a legfontosabb. Ezt az elhivatottságot jó lenne átvenni külföldről; a mind újabb nemzedékekbe beleplántálni azt a belső igényt, hogy jól akarjanak érteni a szakmájukhoz, és ennek érdekében a lehető legjobban kiaknázzák, tudásra fordítsák az előttük álló gyönyörű és megismételhetetlen egyetemi éveket.